A vámpír egy misztikus lény a népi kultúrában, rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állatvéren él, és sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom, vagy alakváltás. Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpírizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik. A vámpírok gyakori szereplők a horror- és fantasy-irodalomban. A „vámpirizmus” a néprajzban és a pszichológiában arra utal, amikor valaki emberi vagy állati vért iszik; rendszerint a nyakon keresztül, ahol a legkönnyebb a hozzáférés a fő artériákhoz. Bizonyos helyeken az emberek hitték, hogy természetfeletti hatalomra tehet szert, aki más vérét megissza. Ebben az értelemben a vámpírizmus egy ritkábban előforduló formája a kannibalizmusnak. A zoológiában a vámpirizmus a piócákra, szúnyogokra, fagyöngyre, vámpír denevérekre és egyéb organizmusokra utal, amik más élőlények testnedvein élő élősködők. Egy igen érdekes eleme (valakije) az emberiség mondáinak, tekintve, hogy szinte a földön élő valamennyi nép kultúrájában megtalálható a vérszívó/vérivó lény motívuma. Valamiképpen mind a dél-amerikai indiánokban mind a szibériai pusztaságok lakóiban (és folytathatnánk a sort) felmerült az emberből élő, táplálkozó és mégis; maga is közel emberi lény alakja. Ennek oka lehet egyrészt Jung magyarázata, miszerint ez az emberiség kollektív tudatalattijából származó kép, vagy magyarázhatjuk a porfíria és pellagra nevű betegségek kialakulásával és vámpírikus jegyeket mutató tünetcsoportjával. Ha a történeti múltat tekintjük, a vámpírokat már az ókori görögök is ismerték, ők emberszerű démonokban hittek, akik a vérünket szívják és betegségeket terjesztenek. Empusának hívták azt a vérivó nőstény dögöt, ami az ókori görög színművekben kísértett. A lamia vagy brukolakhosz, így hívták az ókori görögök az általunk ma ismert vámpírt. A mítosz szerint a vámpír mindig udvariasan kopogtat a ház ajtaján, ezért a görögöknél elterjedt szokás volt, hogy az udvarias, egyszeri kopogtatásra nem nyitnak ajtót. A régi Asszíriában az ekimmu volt ismert. Ez életében ember volt, de ha valaki a halála után felelőtlenül nem temette el rendesen, akkor ekimmu lett belőle. Ennek következményeként aztán eléggé szomjas és éhes lett, és a továbbiakban vérszívóként "élt". A vámpír alakja erősen összekötődik a vér motívumával, tekintve, hogy a vámpír (már) halott és fél-létének fenntartásához vérre, ergo életre van szüksége az életben maradáshoz. A kereszténység felbukkanásával a vámpír alakja még szorosabban összekötődött az ördöggel és a gonosszal és a népi motívumokba bekerült elűzésének keresztényi jellege is. Egyes források szerint az első vámpír Káin volt, Ádám és Éva elsőszülött fia. Miután Káin megölte öccsét, Ábelt, Isten örök kárhozatra ítélte. Káin megkóstolta öccse vérét, ezért csak véren élt, így vált vámpírrá. A vámpírok a nyakon keresztül szívják az emberi vért, azaz a legfőbb táplálékukat, amely szükséges az életben maradásukhoz. Ha bizonyos időn belül nem jutnak elegendő vérhez,legyengülnek és meghalnak. Ha egy vámpír vért szívott, két árulkodó kis sebhely marad a karon, a lábon illetve a nyakon. Ezt az éjszaka leple alatt teszik meg, és a hiedelmekkel ellentétben akárhová bejutnak. (Ha jártak ott, ha nem.) A kilétüket homály fedi, elképzelés azonban akad. Áldozatukat egy-egy vérszívás alkalmával nem ölik meg, de előfordul, hogy véletlen megkarmolják, illetve elvisznek egy hajszálat, vagy egyéb személyes dolgot. Lehet akár egy tárgy is. Ez annak a jele, hogy később még biztosan visszajönnek.

Mi a titka az Alkonyatnak, illetve az azt követő „True Blood”( Inni és élni hagyni) vagy a „Vampire Diaries”, esetleg a „Rémségek cirkusza” című műveknek? Egyetlen szó: vámpír-szex.

Az alkonyatban a vámpírok képesek állati véren élni, a napot kerülik, mert csillog a bőrük napfényben. Nem változnak, a bőrük hideg, és képesek mozdulatlanul lenni bármeddig, nem kell lélegezniük és hihetetlen sebességgel tudnak közlekedni. A Vámpírnaplókban is hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek a vámpírok ugyanakkor teljesen mások. A napfény rájuk nézve ártalmas. Viszont egy boszorkényok által elvarázsolt gyűrű segítségével képesek a napon járni. Meg tudják igézni az embereket, hogy azok elfelejtsenek valamit vagy éppen megtegyenek valamit. Az igézés a True bloo sorozatban is megjelenik. Talán ez különbozik legjobban a másik 2 sorozattól, viszont alapjaiban véve hasonló is. A vámpírok a True blood-ban kopolsóban alszanak, az ezüst ártalmas nekik, és ha napra mennek elégnek. Ők szó szerint az éjszaka teremtményei. Vérük meggyógyítja az emberi sérüléseket.

1924-ben Lugosi Béla a „Drakula” főszereplőjeként a vámpírokat a modern kor jóképű, csinos, ellenállhatatlan férfijaként ábrázolta. Ám az elbűvölő tekintet és jó test mellett leginkább a vámpírok férfias kisugárzása a jelenti a legnagyobb vonzerőt. És a nők bármennyire is szeretnének, nem tudnak ellenállni ezeknek a hipnotikusan igéző, meg nem értett, érzékeny rosszfiúknak.

A vámpírok azért is olyan vonzóak, mert ezek a kárhozott, ám szuperhatalommal rendelkező csábítók egyúttal a nők védelmezőiként is fellépnek, valamint megvan bennük a jóra való hajlam is. A történet általában a következő: a lány megpróbálja úgymond „megmenteni” a vámpírrá lett férfit, aki így egyfajta ürügyet szolgáltat a lánynak arra, hogy más, különc vagy „rossz” legyen. Ráadásul a lánynak már van kit „okolni” azért, ha „rosszlány” lesz, különösen, mikor a szexuális vágyairól van szó.

A vámpírok szexuális túlfűtöttsége a modern vámpírkorral kezdődött, mintegy 200 évvel ezelőtt. Ennek ellenére a vámpírtörténetek már évszázadok óta a szexuális devinanciáról, fétisekről, és halálos szexről, románcról valamint erőszakról szólnak. Az 1950-es évek óta a vámpírtörténetek egyre több szexuális töltettel bírnak, mely egyre féktelenebb, tombolóbb és agresszívebb. És ne feledjük, azt suggalják, hogy egy nő élete legjobb szexuális élményét csakis egy vámpírral élheti meg, hiszen az mindent tud - végülis évszázadok óta gyakorol!

A vámpírok keményen szeretik. Egyszerre veszélyesek és szenvedélyesek. Szeretnek marni, karmolni, harapni. Az áldozataik pedig szeretik mindezt. Ez egyfajta szado-mazohisztikus vonzás, melyben kötődés, dominancia, elnyomás keveredik az „igaz szerelem” érzetével, mely elég ahhoz, hogy egy rajongó tinilány magától letépje a sálat a nyakáról.

A velük való kapcsolat során az emberben előtörnek az ősi alapérzelmek, mint a haláltól való félelem. Ugyanakkor a tudat, hogy a vámpír minden pillanatban azon tétovázik, vajon hatalmas önkontrollal fékezze –e magát, mikor az áhított, lehetséges zsákmányt csókolja, beindítja az ember lányát, annak ellenére, hogy pontosan jól tudjuk, a szerelem akkor a legjobb, ha teljesen átadod magad annak, mindenféle önkontroll nélkül.

Ők pedig tökéletesen tudják, hogy a legérzékenyebb erogén pontunk a nyakunk, amit ha csókolni hagyunk általuk, biztos, hogy könyörögni fogunk - életért, halálért, vagy szexért. Ezek az egymásnak teljesen ellentmondó dolgok teszik az egészet oly veszélyesen izgalmassá, izgatóvá.

A vámpírokról szóló irodalmi alkotásokban vagy filmekben nagyon gyakran csak utalás van a szexualitásra. A néző vagy olvasó ott áll azzal a biztos érzéssel, hogy volt valamiféle szex a szereplők között, ám hiába is szeretnének többet megtudni a dologról, egyedül a fantáziájára hagyatkozhat, mely mint tudjuk, határtalan.

 

Ez különösen igaz a Twilight sorozatra, melyben a főszereplők szexuális túlfűtöttségük ellenére is az absztinenciát választják. Ez a film tulajdonképpen az önmegtartóztatás allegóriája. Igen, a tiniket lépten-nyomon kísérti a szexualitás, mely vonzó, misztikus, tiltott, melynek sokáig ellen kell állni, ha nem akarsz idő előtt sérülni. A nézők, olvasók így epizódról epizódra beteljesületlen vágyakkal teli maradnak, s csak abban reménykedhetnek, hogy egyszer valamikor, mikor mindenki biztos abban, hogy ez az IGAZI, beteljesül a szerelem.

Tulajdonképpen a vámpírszex leginkább a csábításról és a szenvedélyről szól. Ráadásul, mindez mindig alkonyatkor történik, s a „másnap reggelről” már szó sem esik, ami sokak szemében csábító.

A vámpírok nem teljesen halottak, és nem is teljesen élőek. Tulajdonképpen nem is teljesen emberiek. Ezek az emberi törvényeken felül álló lények örökké arra emlékeztetnek bennünket, hogy sokkal több hatalmuk van, mint nekünk valaha is lesz – és azt tudjuk, hogy a hatalom igencsak vonzó, nem is beszélve arról, hogy akit megharapnak, nem csak örök életű, de örökké fiatal is lesz!

Oldal: Mi is a vámpír?
Vámpírnaplók, Alkonyat, True Blood és Farkasbőrben - © 2008 - 2024 - bellsedward.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat